Psalms 35

1Dávidé. harczolj a velem harczolókkal. 2Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre. 3Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.

4Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják. 5Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse [őket]. 6Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.

7Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek. 8Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.

9Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában. 10Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.

11Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok. 12Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.

13Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt. 14Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem [érte;] mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:

15Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak, 16Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.

17Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet. 18Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.

19Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám. 20Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.

21Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk. 22Láttad, oh Uram - ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem! 23Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.

24Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam! 25Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt! 26Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.

27Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét. Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.

28